A 60-as években végbemenő filmipari radikalizálódás szinte minden akkoriban létező filmes stílusra hatással volt. Meglévő műfajok formálódtak át és ujjak alakultak ki. Az európai horrorfilmes érát a vállain cipelő Hammer Studio még javában a saját tündöklése csúcsán fürdőzött, amikor az európai filmgyártás talán legnagyobb ikonja Mario Bava neve berobbant a köztudatba. Mario Bava a 60-as évek elején pontosan 1963-ban a The Girl Who Knew Too Much és 1964-ben a Blood and the Black Lace című filmjeivel egy új filmes alműfaj az olasz Giallo alapjait teremtette meg. A Giallo szó eredete azonban jóval korábbra vezethető vissza. A szó ugyanis az Olaszországban megjelenő kis sárga fedeles könyvek nevéből származik. Ezek a könyvek amolyan ponyva jelleggel mindenféle misztikus vagy krimi történeteket meséltek el, és ennek okán hihetetlenül népszerűek lettek az idők folyamán. A Giallo mint filmes műfaj kialakulása azonban a 60-as évek elejére tehető. Bár Mario Bava két korszakalkotó mesterműve sokban hasonlított a klasszikus Hitchcock-i thrillerhez, ám némileg mégis megformálta azt. A Giallo-k a klasszikus thrillerrel ellentétben sokkal erőszakosabbak, temperamentumosabbak, jellemzően lassan építkeznek és a központban álló gyilkos kilétére csupán a film végén derül fény. A hatalmas sikerek miatt a 60-as évektől egészen a 80-as évekig kismillió Giallo készült Olaszországban, és olyan „neves" olasz filmesek kanyarodtak a műfaj irányába, mint Dario Argento (Bava mellett a stílus talán legnagyobb személyisége, aki még mesterén is túl mutatott), Aristide Massaccesi (alias Joe D’Amato), Sergio Martino, Pupi Avati vagy Lucio Fulci. Igen a tésztaföldi horror szakmában tevékenykedő mesteremberek legismertebbike is többször odanyúlt a mára már klasszikusnak számító műfajhoz, ráadásul elmondható, hogy legnagyszerűbb filmjeit is e stílus keretein belül követte el. forrás: http://www.filmpont.hu/index.php?id=1704&cid=21282 Írta: Berzerker 2007. február 2.